mar nem tudom. egyszer valoszinuleg tenyleg mosodat fogok nyitni New Yorkban. de addig csak fotozok. meg fustben szaladgalok, ja nem. azt csak almodtam. mint mindent. egyszer filmet akarok irni, de addig csak hatrafele utazok a buszon. nem mondta senki hogy vagjam rovidre a hajam, igy veletlenul megnott. nem akartam hogy itt ragadjak. de aztan az lett hogy, nem is tudom, csak gondoltam jobb is lehetne, aztan ki tudja mi lesz, lehet hogy sikerul John Lennonnal leelnem az eletem.
egeszen elkepeszto dolgokat latni a feneketlen tonal. peldaul tudtatok hogy millionyi teknos van benne? aztan ilyen artatlanul falatozo emberek setalnak arra, persze nem bannad ha neha azt a filmet is osztalyoznak ami teged erdekel, ekozben a mosogep rendithetetlenul mos es erzed a pince csodas illatat. nem tudom mikor hallgattunk john lennont utoljara, ja de tudom! mikor meg jo volt a lemezjatszo. most is szep ahogy besut ra a feny. miert nevetett az a lany, biztos nen ertette mi van a taskamra irva. a teknosok eleg remisztoek szerintem, szerinted nem? oke akkor menjunk a villamossal, a fiuk a budmil hatizsakjaikkal, igen, ok is felszallnak. mik ezek es kik ezek
teljesen szomoru lettem attol hogy tegnap itt volt egy csomo ember a lakasban, es hallgattuk a csodas szamokat, es sutott a nap es mindenki nevetett
es most meg egyedul vagyok
